péntek, március 30, 2012

Ha már tavasz, Csináld Magad virágokból


Szégyenletes, hogy március vége van, de még igazán egy szót sem ejtettem a Tavaszról.
Igaz, keseregtem egy sort a hangyákról és méhekről, de úgy döntöttem, befejezem a lamentálást a házzal kapcsolatban, és energiáimat kreatívabban fogom használni.
Adós vagyok még egy beszámolóval a Kredencről, kedvenc borbisztrómról és a tihanyi piacról is. Ez utóbbiról inkább nem írnék most bejegyzést, mert nem igazán érdemli meg. Túl kora tavaszi arculatát mutatta a múlt hétvégén, nyáron lesz még jobb is.
A Tavaszt számomra Botticelli ikonikus képe szimbolizálja a legtökéletesebben:

Forrás
És azok a virágok a ruhájáról élőben:


Nehéz ilyenkor megállni, hogy ne rakjam tele a lakás minden szegletét virágokkal, gyümölcsfa ágakkal. Összegyűjtöttem a kertből a kidobásra ítélt, lemetszett gyümölcsfa és díszbokor ágakat. Előkotortam régebben elmentett egy-két apróságot a szekrényből, kamrából és Manóka tegnap délutáni alvása alatt sikerült ezt a pár egyszerű díszt összedobni a közelgő ünnepre. Ugyan nem vagyok egy nagy húsvét rajongó, de egy újabb alkalmat, hogy virágokkal bíbelődjem, nem lehet kihagyni.



Játcintok, zöld tojások, és kövér nyuszi gerjesztik a húsvéti hangulatot, mindezt egy igazán kedves fa kaspóban. A fa kaspó nem volt olcsó befekteteés, de megérte, több szezonban kap még szerepet.
Egy igazán olcsó és eredeti megoldás: kidobástól megmentett bőr szütyők ( de ha nincs, használhatsz ruhaanyagot is) venezuelai rumosüvegek csomagolásából, benne befőttes üvegek, szatén szalagokkal felfüggesztve a konyhaablakba, a függönykarnisra. A vázákban barackfa, aranyvessző ága és játcint. A felfüggesztést én itt a szütyőkkel oldottam meg, de lehet egy kis drótot tekerni a befőttes üvegre nyakára, és abba fűzni a függesztéshez a szalagot.


Abszolút húsvétra: aranyvessző a nagy vázában, díszbokrok bimbózó ágai a kicsikben. Az aranyvesszőkön fél tojáshéjak, mint minivázák, bennük árvácskák. Két árvácskapalánta (150.- /db) és egy öt tojásos rántotta elég volt hozzá :-)
A kisebb vázák eredetileg whisky-s poharak a vitrinből, szatén szalaggal átkötve.





nagyítva a tojásvázák a fenti képről
a kisebb csokrok a fenti képről




csütörtök, március 22, 2012

Angyali olasz édességek giccsbe csomagolva

Angelo Dolcezza cukrászda, Balatonfüred

Ahogy már korábbi veszprémi olívás villámebédünkről szóló bejegyzésemből kiderült, utunk újra a Balaton északi partjára vitt minket, kellemes babás sétákra csábítva a családot a napsütéses hétvégén. Persze hogy nem lehetett kihagyni belőle egy cukrászdalátogatást sem!
A balatonfüredi Angelo Dolcezza cukrászdára esett a választásunk. 

Klasszikus sörbarna vendéglő a '80-as évekből... - Forrás


...és egy belső fotó a fénykorából - Forrá
Az épület maga történelmi és személyes emlékektől egyaránt ismert családunk és a város életében is. Arany Korona vendéglőként működött az utóbbi években. De elődje - melyről a jelenlegi cukrászda falain képek is emlékeztetnek - Beszálló Vendéglő néven az 1920-as évektől működött ezen a helyen. Gyermekkoromban nagyapám minden füredi látogatásakor elfogyasztott a könyöklőknél egy-egy pohár - amúgy számára tilalmas - sört.




Apámék nehezményezték ezt, mert az ovis korú unokákat is magával vitte - értsd minket -, volt is belőle perpatvar rendesen.
Az utóbbi években az Arany Korona éttermet 'megette' a kor szelleme: a menürendeléses kiszállítás és a rendezvények elmaradása; az öreges, tuningolt szocreál barna belső is felújításra várt.



De visszakanyarodva a történelmi kitérőből: valójában másodszorra járok a cukrászdában, az első alkalommal a tavaly télen frissen nyitott decemberi hangulat csábított be. Az ajtón belépve az előtérben egy hatalmas, feje tetejére állított karácsonyfa fogadta a vendéget.

feje tetejére állított karácsonyfa - Forrás
Úgy éreztem, végre valaki, aki új elképzeléseivel a feje tetejére állítja ezt a fáradt, beporosodott helyet.
Az alsó teremben kezdődő kávéházi-szalon-cukrászda hangulat fogadott: új asztalok, székek, a terem közepén húzódó oszlopsoron, a falakon trendi tapéta, a hátsó falnál lassan populárissá váló barna-narancssárga színkombinációjú dívány, a falakon mozgalmas kép-virág dekorációk. Jobb oldalon hatalmas hűtőpult, roskadásig süteménnyel, folytatásaként a régi pultrendszer frissített külcsínnel. Divatos, friss formák, színek, az apró díszek az asztalokon karácsonyi hangulatot csempésztek mindenhova. Néhol ugyan becsúszott egy-egy giccsesebb farsanginak tűnő dísz a lámpákra, oszlopokra, de szódával még ez is elment. Az egész miliőből érezhető volt, hogy valaki szeretne valami újat, de elsőre nehéz (és drága) rögtön nyarat csinálni (hogy némi képzavarral éljek).
A hűtő választéka tette fel az i-re a pontot: eddig itthon ilyen cukrászati remekekkel ritkán volt alkalmam találkozni. Izgalmas, anyag- és íz-gazdag forma- és színvilág - ha lehet ilyet mondani süteményekről. Az olasz süteményneveket én otthonosan kezelem, de biztos sokaknak idegen, és fárasztó lehet a felszolgálót faggatni. Érdemes lenne kétnyelvűre csináltatni a táblákat. De ez nem zavarta a családomat, akiket a hatalmas adagok, a frissesség és a csokoládés gesztenye (Castagna alle Amarene) levett a lábáról.

Érthető hát, hogy örömmel készültem a Páromnak is megmutatni a helyet ezen a márciusi szombat délután. A dorbézolásra igazolásul az esküvői torta- és cukrászatkeresésben való segítségünk szolgált. Belépve az előtérbe, a felfordított fa helyére valami izgalmas újdonságot vártam, de csak egy csocsóasztal árválkodott ott. Még nem fogtam gyanút, pedig kellett volna. Bent újabb designe váltás, a hátsó falra egy "kilátás egy görög apartmanból a szomszéd hotel medencéjére" típusú , a teljes falat beborító poszter került, akár egy falusi fodrászatban. Nem tudom, mi volt a célja a változtatásnak, de a hatás sokkoló. A kezdődő cukrászdai hangulat végképp eltűnt. Máshol is érezhetőek voltak a koncepcióhiány jelei: a süteményes pult melletti polcrendszer még karácsonyi bögrékkel és üldögélő hóemberekkel elhanyagoltan árválkodott, az asztali kis vázákban Halloween tökökkel díszített fröccsöntött minikompozíciók.
Szerencsére a hűtő kínálata változatlan, Csokoládés diós süteményt és csokis tortát választunk. A csokis diós zavarba ejtően sok krémet és diót tartalmaz, nem is bírunk vele, akkora adag. A csokitortában rózsaszín cukros mázzal meglocsolt piskótalapok és vaníliás pudingkrém roskadozik a rengeteg csokikrém és reszelék alatt.

Egy csokis csoda az Angelotól - Forrás
minta a szín- és formavilágából - Forrás

Manóka türelmetlensége  - érthető, hiszen ő még nem ehetett a sütikből - sétára invitál a helységben. A felszolgálót faggatom, mi is ez az Angelo. Olasz cukrászda a Mom Parkból, saját cukrásszal, a világbajnok Giovanni Lupo mesterrel. Honlapjukról az is kiderül, hogy a cukrászat hátterében tőkeként pedig a Hemingway, Articsóka, W.Leroy, Alessio és Highland Golf érdekköreibe tartozó tulajdonosi kör áll.
Érdemes a helyet fejben tartani, ha éhesen Balatonfüred felső részében jár az ember. Reméljük, a terasz is kinyit nyárra, így a posztert sem kell egy ideig nézegetnünk. Aki pedig trendibb környezethez és ezekhez a sütikhez ragaszkodik, az a Tesco Marina Centerben is megtalálja az Angelo választékot.


Bejegyzés 2013. augusztus 3.: Sajnos a cukrászda 2013 kora tavaszán bezárt, így az Arany Korona épülete ismét üresen árválkodik. Kicsit mintha sorsszerű lenne, hogy senki nem tud egy klasszikus cukrászdát csinálni az Óvárosban. Az Angelo olasz süteménycsodái - kicsit szűkebb választékkal - a Tesco üzletsorán található kávézóban fellelhetőek.

2015 nyár: Sajnos a Tesco üzletsoron sem működik már az üzlet.

szerda, március 21, 2012

Veszprémi Olivás villámebéd

Olíva étterem, Veszprém

Tizenéve jártam az Olíva étteremben, Veszprémben. Azóta többször lettek az ország 100 legjobb étteremlistájának a tagjai (2006, 2008) és más címek tulajdonosai is munkájukért. Részünkről továbbra is megérdemlik az ételek a címeket, de miért is?
A március 15-i hosszú hétvége hatalmas ajándék volt mindenkinek, aki szereti tél végén a sok-sok napot. Kellemesen álmodozó hangulatban, mint a napfürdőző téli legyek, ténferegtünk be az étterembe ebédelni, a, kényszerű öltönyvásárlást megszakítva.
Kopott, víztürkiz színű kovácsoltvas székek, vidám párnák, még kopottabb asztalok, a tengernyi napsütéstől vakultan sikítozó oleanderek, kaspókban és vázákban napozgató kövirózsák fogadtak minket. Aki még nem járt erre, érdemes. A belső udvar az óváros hirtelen szintkülönbségeit tükrözi, hűvös, boltozatos kapualj, magas, meredek lépcsők, borostyánnal befuttatott támfalak, teraszok tagolják. Kicsit ront az asztalok panorámáján a kólás és sörös rekeszekből rakott pult, az üdítős hűtő a konyha hátsó kijáratánál. Valószínűleg a hely kinőtte a jelenlegi tároló kapacitást, új logisztika és styling kellene hozzá. Megérdemelné az eddigi koncepció az igényes folytatást. Sajnos nem volt nálunk gép, így a honlap képeiből tettem ide párat. Kis méretük miatt nem látszanak közelebbről a klassz székek. Nem ártana frissíteni ezeken a fotókon sem.

Ilyen lehet nyáron akcióban a terasz - Forrás
Örülünk a kinti asztaloknak, én azért bemegyek, mosdó és belső terem csekkolásra. Szerencsére a végeredmény első blikkre kielégítő. Hangulatos, igényes terítés és belsők, a mosdó patent tiszta.

Az egyik belső terem - Forrás

Villámlátogatásunknak kérdezetlenül aláfest a felszolgáló: az a fajta, aki menü és itallap nélkül érkezik, és rögtön írná, mit is innánk. Napi rutinná degradál minket, el is száll a kedvem a kapcsolatteremtéstől, gépiesre váltva darálom, ásványvíz, mentes, nem hűtős. Hasonlóan gondolja a Párom is, szóról szóra. Ő levest kér, én előételek közé sorolt grillezett gomolyát paradicsomos salátaágyon. A bakonyi szarvasleves tejfellel, árpagyöngyös gombóccal isteni, a hús porhanyós, a zöldségek, fűszerek intenzívek, de harmonikusan illeszkednek össze. A gomolya klasszikus, épp ahogy imádom: ropogós, látványos kéreg, belül éppen nem folyik, de lágy, a közepe egy borsónyi helyen 'bloody'. Én így hívom, amikor középen kicsit nyers marad, egy pillanatra felfedi az eredeti valóját. A paradicsom szezonálisan éretlen, a saláta friss, a balzsamecetes díszítés kellemes kontraszt. A kenyeres kosárban meglepetés, friss, házi készítésűnek tűnő barna és szárított paradicsomos bagett.
Számla, fizetés, "ízlett-e" rutinkérdés belassításként, hogy érezzük a törődést.
Az árnyékos kapualjon át visszaszédelgünk az utcára, újabb öltönyboltokat kísérteni.

hétfő, március 12, 2012

Frissen sütött croissant reggelire? Nem lehetetlen!

Névnapi meglepetésként frissen sült croissant készítettem a Páromnak reggelire. Egy átlagos hétköznapon, egy órányi munkával.
Klasszikus munkahelyi kollegális információ révén jutottam Limara pékségének blogjához, ahonnan az Express croissant receptjéről szóló bejegyzés is származik. Köszönet érte Tamásnak és Gabinak!  Hatalmas sikerélményt adott, nemcsak a friss finomság elkészülte, hanem Párom öröme is. Persze rögtön lecsaptak rá nőrokonaim és barátosnéim is, így rövid megjegyzésekkel és képekkel itt találjátok a receptet, kiegészítve tapasztalataimmal.
Idemásolom Limarától magát a receptet:

"Hozzávalók:
  • 70 dkg liszt
  • 1 pohár joghurt vagy kefír (140 g)
  • 2 dl tej
  • 1 kk só
  • 4-5 ek. cukor
  • 2 tojás
  • 5 dkg élesztő
  • 25 dkg hideg vaj
  • 1 tojás a kenéshez
A hozzávalókból, a vaj kivételével tésztát dagasztottam, majd hűtőbe tettem 1-1,5 órára. Ezután nyolc egyforma darabba vágom, gömbölyítem őket, majd mindet kinyújtom jó vékonyra, kör alakúra.. A hideg vajat sajtreszelőn lereszeltem és körülbelül 7 egyenlő kupacra osztottam. Az első kinyújtott lapra szórtam egy adagot, rátettem a következő lapot, erre jött megint vaj, megint lap, így tovább, míg el nem fogyott. A legutolsó lap tetejére nem kell vaj. Ezután a tésztát kinyújtottam, olyan 2-3 mm vastagra, majd 16 cikkre vágtam (lehet 20 is, akkor kisebb kiflik lesznek).
Feltekertem őket, majd sütőpapírral bélelt tepsire ültettem. Most mentek egy éjszakára a hűtőbe, majd reggel tojással lekentem, sajttal megszórtam és hideg sütőben kezdtem sütni, 180 fokra állítva, kb. 25-30 percig.
Ha nem éjszakáztatom, akkor hagyom őket duplájára kelni, tojással lekenve mennek a 180 fokra előmelegített sütőbe, kb. 15-18 percre."

Lehet, hogy én maradtam le Limara blogjában az élesztő-kérdéskörről, de bizonytalanságomban, hogyan is kerüljön bele a tésztába, végigolvastam a lelkes olvasók sok-sok kérdését. Így kiderült, hogy elegendő belemorzsolni az élesztőt. Valóban, így is szépen megkelt.
Én csak 4 ek. cukorral csináltam, és úgy semleges ízű lett a tészta.
Füstölt sajttal és vékonya szelt füstölt sonkával töltöttem, nagyon finom lett. Másnap reggel a szállongó illatokat érezve elnosztalgiáztunk a Lehel téri piac rétessütödéjének füstölt sajtos croissant-jain.
A vaj sem volt elsőre egyszerű: én először lereszeltem (szerencsére csak a felét), és úgy próbáltam meg rászórni a kinyújtott bucikra, de így a vaj összeállt a kezem melegétől, és nem lehet olyan egyenletesen elosztani. Érdemesebb 7 egyforma kis adagra vágni, és egyenként a rétegekre reszelni. Kevés joghurt 140 g-os, a legtöbb  150-es, az enyém is az volt. Egy kanállal több lisztet vett fel a tészta, mire szép simára dagasztottam. Egy kis vaj kisült belőle a sütés második felében, de az nem volt gond a végeredményt tekintve.


Ez a hatalmas gigapizza keletkezett, amikor kinyújtottam a 8 vajjal lerétegezett bucit. Látszik, hogy a sodrófám nem ehhez volt méretezve :-)
A cikkelyek egyenletességén is van még mit javítani. A képen tésztán a füstölt sajt és sonka darabkák villognak.
Még kelesztés előtt...


Kelesztés után a töltöttek....
Az első tepsiről már csak ennyit tudtam lefotózni :-)
Próbáltam - megelőzve a fürdőben készülődő páromat - némi bisztróhangulatot kreálni az első kisült példányok mellé pár perc alatt.

szerda, március 07, 2012

Még mindig az NDK turistacsoportokat várják a Balatonnál?

Előrebocsátom, hogy ez most egy kicsit más jellegű bejegyzés lesz, a blog eddigi stílusától elütően kismama létemből visszakanyarodva a szakmámhoz, a turizmushoz.
Három héttel ezelőtt kezdtem el ezt a cikket, megint csak dühömben, mint a blogot. Kicsiny családunkkal szűkebb pátriárkámban, a Balaton északi partján időztünk. Házimunka közben bele-bele nézegettem a helyi újságokba. A Napló egy január végi 2012-ben kiadott példánya fél oldalas cikket szentel a Balatoni turizmus helyzetének "Mi érdekli a turistát? Alcím: A németek sokat utaznak, de nem minket választanak" címmel. Próbáltam az újság honlapján megkeresni Nektek az archív cikkek között, de sajnos nem találtam.
A cikk főcímében ígértektől eltérően (bocsánat, ha nem a helyes újságírói szakzsargont használom, ha van még ilyen egyáltalán) maga az írás nem egy általános felmérés a turisták utazási szokásairól. A szerző csakis egy nemzetre fókuszált, szerinte a turista = német turista, és a képletben az ismeretlen a Balaton.
Kétezer-tizenkettő januárjában még mindig a németeket várjuk a Balatonhoz?

Azok a jó kis nyolcvanas évekbeli ndk-s csopik ma - Forrás

Ennél a mondatnál három héttel ezelőtt megálljt parancsoltam magamnak és a balatoni turizmushoz fűződő fóbiáimnak. Abbahagytam a bejegyzés írását.
De ma este újonnan felkorbácsolta dühömet egy apróság. Családi esküvőszervezésben vagyunk, ami szintén rendezvényként a szakmámhoz kapcsolódik. Több helyszínen is jártunk az utóbbi időben és kértünk ajánlatot. A Balaton parton ez a folyamat főszezonon kívüli időszakban igencsak lassú. Az egyik étteremben, mely ritka kivételként egész évben nyitva van egységesen vállalható nívót kínálva, egy hétbe került az ajánlatküldés. Az ajánlatot szakmailag nem elemezném, elég annyi, hogy még az általam feltett kérdések-kérések 50%-ára sem sikerült válaszolni. Ami lecsapta a témában a biztosítékot, az a küldő e-mail címe: étteremnév@citromail.hu
Kétezer-tizenkettő januárjában egy saját honlappal rendelkező, régi és jól ismert étteremnek citromail-es címe van? Ez számomra azt jelenti, hogy még mindig koncepció, marketing nélkül, csak bele a világba működnek a turisztikai szolgáltatók. Minek bármiféle igényesség, jönnek a vendégek úgyis.
Ezt nem tudom másként felfogni, mint az első bekezdésben vázolt kérdésem újrafogalmazásának: Még mindig tátott szájjal a sült galambot várjuk a Balatonnál?

Forrás
 
Álljon itt néhány példa az utóbbi években a munkámban, rendezvényszervezés, weboldalszerkesztés vagy online szállásközvetítés folyamán tapasztaltakból:
  • Vidéki hotel reakciója foglaláskor a jutalék mértékére vonatkozó kérdésre: Mi nem kérünk vendéget jutalékért! Mi nem dolgozunk jutalékos rendszerben! (laikusoknak megjegyezném, ez a világ minden más szálláshellyel így működik).
  • Budapesti kisebb hotel: A weboldalunk nem jól működik, mert a főnök nem tudja kezelni, a kis kolléganő meg szabin van.
  • Üdülőkomplexum a Balatonnál augusztusban, délután 5 órakor másnapra történő foglaláskor a szabad szobákat firtató telefonos kérdésemre: A porta vagyok, az értékesítésen nincsenek már bent, majd hétfőtől-péntekig, nyolctól négyig.
  • Hotellé avanzsált dunántúli panzió reggelizni óhajtó vendégeinek a recepciós: Sajnos nincsen reggeli, ha kevesebben ennének, mint tíz fő. A reggeli árát természetesen levonjuk a szoba árából.
  • Késő őszi balatoni panziós kisgyerekes családnak: Ha fáznak este a szobában, majd szóljanak az ismerősünknek telefonon, aki idejön reggel, és befűt. Kérem, minket ne hívjanak, mert külföldön leszünk.
  • Balatoni recepciós telefonos segítségkérése az általunk küldött vendég miatt: Figyelj, léci magyarázd el a vendégednek ... .... mert mi nem értjük az angolját, csak németül beszélünk.
  • Elegánsnak tűnő siófoki hotel recepciósa: Ha fáznak éjjel, vegyék ki a pótágyneműt az ágyneműtartóból. Sajnos huzatot nem tudunk adni hozzá, mert a takarítónő már hazament.

A felsorolt példákkal - melyek sajnos negatívan a vidéki szálláshelyek javára billentik a mérleget -  nem azt a látszatot szeretném kelteni, hogy Budapesten persze mindenki tökéletes. És azt sem, hogy a turisták néhány rosszul menedzselt vidéki hotel miatt nem választják úti céljuknak Magyarországot.
De Európa boldogabbik nyugati felén megtanulták, Budapesten és néhány fecske elszigetelt magányában most kezdi tanulni: ha nem reagálnak megfelelő gyorsasággal és minőségben az igényekre, elvesztik a vendéget, olyan sokszereplős a piac.

Kellemesen elüldögélve a magyar vendéglátás híres vonzerejének tudatában szépen le maradtunk a mezőnytől minden tekinteteben: a szolgáltatási és marketing koncepcióval, mentalitásban, az épületek designe-val, a nyelvtudással, vonzerőink pr-jával, az élelmiszer és vendéglátás technikai és alapanyag kínálatával.... és sorolhatnám.
Következő bejegyzésemben visszafordulok, és párhuzamba hozom a blog eredeti elképzeléseit és a szakmámat: képes összeállítást láthattok hogyan is megy külföldön a szálloda és étteremipar.





szombat, március 03, 2012

GasztroKalandok_vol4 - Egy Kismandulás sütemény

Újabb élmények a GasztroKalandokban a cukrászat alföldi világából, a debreceni Kismandula Cukrászdának köszönhetően. Ha unjátok a Cukrászdákat, jó hír, hogy jönnek a biopiacok, itt a tavasz! Az első ültetési láz már engem is elért: új palántákkal frissítettem fűszerkínálatunkon, az öregebb példányok pedig méretesebb cserepek kaptak.
Íme egy kép a tavalyi teraszról, avagy miből lehet virágcserép, míg nem leszek kész a tavaszi takarítással és virágosítással idén:




péntek, március 02, 2012

Babaságok 2 - Lelki fitness nélkül

Az elmúlt három napban - mióta Manóka előre is tud mászni, nemcsak hátrafelé tolatva közlekedni - 360°-ot változott vele a világ és ezzel körülöttünk is. Eddig azt hittem, hogy az a legrosszabb, ha egy nap csak háromszor 10 percet alszik, és az összes házimunkát mellette - vele kell elvégezni. Amit ő persze roppant unalmasnak talált és ezért minden lehetséges módon jelét és hangját adta türelmetlenségének.
Boldog idők!
Hiába ereszkedtem térdre a szakkönyvekben leírtak szerint, és néztem végig, szerveztem át, pakoltam újra a lakást, cseréltem ki az üvegtetejű dohányzóasztalt fára, a kényes textilszőnyeget bambuszra, tettem el derékmagasság fölé a drága dísztárgyakat, tettük zárható szekrénybe a dvd gyűjteményünket, teremtettem bababarát pakolós polcokat és fiókokat a konyhában és a nappaliban, kerestünk elő egy használaton kívüli, régi mobiltelefont. Az nem kell. Ellenben a lelógó asztalterítő, a székpárnák, fotelbetétek, öt kilós terrakotta virágkaspók, a földig érő függöny, a hosszabbító és egyéb vezetékrengeteg a tv mögött, a ruhaszárítón a lepedő, anya mobilja és laptopja mind sokkal izgalmasabbak lehúzni és tépni, tolni és széttaszigálni, beleakadni és lökdösni.Egész nap a baba mögött járok, és mentem a gyereket, a tárgyakat, a virágokat. Valahogy így, emlékeztek?


Forrás


csütörtök, március 01, 2012

Tavaszi lelki fitness és babaságok

Kicsit hazavágta sokunk első napsugaraktól bezsongott lelkivilágát a tegnapi-tegnapelőtti országos havazás. Igaz, körülbelül 3 centiméternyi volt és pár órán belül el is olvadt, de mégiscsak hó volt. Február utolsó napjaiban ez még elmegy, de ma, március elsejétől kikérjük magunknak! Télűzőnek csináltam Nektek egy képet a tálalószekrényünkről. Előnyös, ha az ember névnapja kora tavasszal van, kedves kis hagymásokkal árasztják el a köszöntők, ami tavaszi lelki fitnessként hatva hosszan vidítja kicsiny lelkét. Hozzon Nektek is szép napot!
A dekorációban azért az én kezem is benne van: kukoricás konzervdoboz egy kis kockás szalaggal és csipkével vidámítva;
margarétának tűnő krizantém fejek porcelán tejkiöntőben tálalva;
korábbi virágcsokor túlélője, egy borostyánág, aki lelkesen hajtani kezdett a januári napsütötte ablakban;
primula fehér kaspóban az unalom ellen némi ruhaanyaggal körbekötve;
végül egy nagy Ikeás üvegváza-gyertyatartó, kóccal álcázva a műanyag cserép benne, rácsíptetve az egyetlen jelenleg még meglévő textil szívecske példányom (érdeklődők a CSM oldalon majd viszontláthatják teljes valójában hamarosan).
Azaz mindenben elfér egy kis virág :-)
Manóka lelkes virágimádó, egyre hosszabb időt tölt nap mint nap cserepes virágaim tesztelésével. Nemcsak anyai büszkeségemet kiáltom világgá, de kötelességem is teljesítem, róla is írok a mai bejegyzésben. Többen jelezték, olvasók, hogy ő is szerepelhetne néha.
Manóka naponta egyre újabb és újabb trükkökkel lep meg minket. Pár napja elkezdett előre is kúszni, Bruce Willis-es módon halad a fotelek alatt a könyökén előre, lábait még húzza néha maga után, de egyre kifinomultabbá válik a koreográfia. A kúszással egy időben belénk kapaszkodva felállt. Mára már végiglépdelt a kanapé mentén belekapaszkodva, kemény küzdelemben a másik végéig, ahol a mobilom felejtettem. Ennyi munka után megengedtem neki, hogy megnézze magáról a képeket. Tegnapelőtt először önállóan - és bájosan könyökig merülve az anyagba - fogyasztotta el a vacsoráját. A vége felé minden kicsi kezét és lábát krumpli, cukkini és póréhagyma darabkák borították, és éjjel sikeresen megraktam a mosógépet az aznapi ruhákkal.A humorérzéke is egyre erősebben kirajzolódik: bohóckodik nekünk az etetőszékben ülve vagy az ágyon; fürdéskor megvárja, míg apa feltörli a padlót - ami roppant érdekes dolog - majd újra szándékosan összefröcsköli; a szemünkbe nézve ártatlan arccal mosolyogva hirtelen lecsap az összes közelében felejtett felnőtt tárgyra; megcsiklandozza a lábunkat játék közben; alvás közben meghúzkodja felszólításra apa fülét; kukucsot játszik minden, a tenyerénél nagyobb tárggyal .... bűbájosan éli a gyorsan múló kötelező babaéletet.